bejegyzés:
Önnek az orra... hm... az orra... nagy.
2010-07-07
CYRANO
Nektek kétlábúaknak nincsen valami nagy orrotok. Nem is csoda, hogy semmi izgalmasat nem találtok meg kint a mezőn - például egy alig két hetes fél őztetemet. Korábban állítólag Nektek is jó volt a szaglásotok. Azaz inkább jobb, mint most, de messzire nem olyan jó, mint a miénk. Egyes fajtársaimnak több mint tízezerszer finomabb ingerekre is reagál már az orra, szemben a ti kis tömpe nózitokkal. Valójában még a miénk sem a legjobb az állatvilágban, a medvéké még a minket is lepipálja, akár 3 km-ről is megérzi egy szarvas szagát. Anya reggel hogy örülne, ha szagot fognék és P.borosjenőről kellene visszarángatnia, mert arra ment tegnap valami prémes állat ? így csak a környező susnyásban tűnök el időről időre, de már ezt is nehezen kultiválja. Kellene Nektek is egy nagy orr és akkor sokkal jobban megértenénk egymást. Élt már egy híres kétlábú vagy legalább is szerepelt már a nagyközönség előtt, vele biztosan jól megérteném magam. Tetszik a monológja is, amellyel búcsúzom mára Tőletek:
Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása! Mondhatta volna szebben, kis lovag, Más-más hangnemből... Így ni, hallja csak:
Kihívón: -Én nem járnék ám vele! Sebészt hívatnék, hogy metélje le!?
Barátilag: -Hisz findzsájába ér! Igyék vederből, abba belefér!?
Leírón: -Csúcs, mely veri az eget! Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!?
Kíváncsian: -Mit rejt e hosszú tok? Tollszár van benne, vagy gyaníthatok Papírvágó kést, ollót is talán??
Kecsteljesen: -Ön nagy barátj
Szereplések a közelmúltban
2010-06-07
Mentőkutya simogatás és más bemutatók
Nem jelentkeztem mostanában, mert (és itt kezdődnek a kifogások, igazából a kétlábúak minden mással foglalkoznak, csak a blogommal nem, én meg nem mehetek fel az emeletre az Irodába, hogy megírjam. Nem mintha nem tudnám... ) rengeteg fellépésem volt, ezekről anyu rendszeresen ír, amelyeket itt
A mentőkutyák világnapja
és itt
T-Home gyereksziget találhattok meg.
Egy ilyen rendezvényen rengeteg a tennivaló, amelyek megoszlanak a nagyok és közöttünk, mentőkutya palánták között. A nagyok bemutatóznak, akadályokon jönnek mennek és fegyelmező feladatokat hajtanak végre. Mi általában csak fényképezkedünk - Mint például itt Aisha barátnőimmel a gyereknapon - és tűrjük a simogatást. Ez első látásra nem tűnik olyan soknak, de van, hogy 8 órát is kint vagyunk: Gondolj csak bele.. Még szerencse, hogy mi erre is ki vagyunk képezve, de veszélyességi pótlékot nem kapunk, pedig néhány esetben inkább a romon ugrálás, mint ez. Ezek az ember gyerekek aztán végképp furcsa egy szerzetek. Az egyik véglet a nyelvemet húzza kifelé a számból, miközben a fülembe kapaszkodik. Na ehhez kell ám a felkészültség! Fejem nem elhúzni, számat nem becsukni, koncentrálni!! Meg tudo
A kutya kiválasztása
2010-04-30
Ha kutyát szeretnél, fontold meg az alábbiakat, kérlek!
Szeretném, ha úgy döntesz, négylábú társat választasz magad mellé, azt körültekintően és tudatosan tedd. Minden kölyökkutya aranyos, de mindannyian rövid időn belül felnövünk. 8-15 hónapos korunkra elérjük fajtánkra jellemző méreteinket. Ezt követően akár 15 évig is Veled maradunk. Ezért kérlek, fontold meg az alábbiakat:
- Mit is szeretnél tulajdonképpen?
- Barátot, védelmezőt, társat, munkatársat?
- Hol laksz? Ott milyen lehetőség van a sétáltatásra, egyéb foglalkozásra?
- Mennyi időd van rám naponta?
- Ápolásom és etetésem pénzbe kerül, ezt is figyelembe kell venned!
Ezek tisztázása után célszerű célirányosan fajtát választani (már ha fajtiszta kutyában gondolkozol) Nagytestű és nagy mozgásigényű fajtársamat ne válaszd, ha nincsen napi 4 órád vele sétálni és kis városi lakásban élsz. Ne érts félre, de mindkettőnknek könnyebb lesz! Ha szeretek dolgozni –például retriever vagy juhászkutya vagyok – akkor az agyamat az átlagnál is jobban szeretem használni így annak elfáradásáról is tenned kell. Ha ezt nem a Te általad adott feladatok elvégzése nyújtja; ne félj akkor majd én kitalálok valamit, hogyan üssem el az időt. Szedek virágot a kertben. Vagy lakberendező leszek, hiszen remek szerszámok a fogaim, mindent meg lehet velük „javítani”. Ezért is lehet, hogy a egynémely kutyatársaim a kertben ásnak. Persze, hiszen unatkoznak, és próbálják elütni az időt. Bizonyos fajták kevésbé igénylik a törődést, ők elvannak így is. Ját
- Mit is szeretnél tulajdonképpen?
- Barátot, védelmezőt, társat, munkatársat?
- Hol laksz? Ott milyen lehetőség van a sétáltatásra, egyéb foglalkozásra?
- Mennyi időd van rám naponta?
- Ápolásom és etetésem pénzbe kerül, ezt is figyelembe kell venned!
Ezek tisztázása után célszerű célirányosan fajtát választani (már ha fajtiszta kutyában gondolkozol) Nagytestű és nagy mozgásigényű fajtársamat ne válaszd, ha nincsen napi 4 órád vele sétálni és kis városi lakásban élsz. Ne érts félre, de mindkettőnknek könnyebb lesz! Ha szeretek dolgozni –például retriever vagy juhászkutya vagyok – akkor az agyamat az átlagnál is jobban szeretem használni így annak elfáradásáról is tenned kell. Ha ezt nem a Te általad adott feladatok elvégzése nyújtja; ne félj akkor majd én kitalálok valamit, hogyan üssem el az időt. Szedek virágot a kertben. Vagy lakberendező leszek, hiszen remek szerszámok a fogaim, mindent meg lehet velük „javítani”. Ezért is lehet, hogy a egynémely kutyatársaim a kertben ásnak. Persze, hiszen unatkoznak, és próbálják elütni az időt. Bizonyos fajták kevésbé igénylik a törődést, ők elvannak így is. Ját
Az "Fekszik" vezényszó megtanulása
2010-04-14
Legényelmesebb kötelező pózom
0. Amikor már tudok ülni, azután kezdődhet a fektetés tanítása. Legalább is úgy már egyszerűbb lesz.1. Állj mellém Te legyél a jobbomon, a jobb lapockám bal térdednél, ez amúgy nagyon katonás téma, így kell ennek lennie.. Mutass nekem egy jutalomfalatot. Ne hagyd, hogy ülő helyzetből kimozduljak! (Ezért kell ezt tudnom már)
2. Mozgasd a falatot lefelé, az orrom előtt vezetve egészen a tappancsaim közé. Ne hagyd, hogy bekapjam, zárd össze a markod! Én igyekszem azt követni, mert kell a kaja, állandóan éheztetnek.. Amikor követem a falatot és lefekszem, tartsd ott a jutalomfalatot, és mondd nekem: „Fekszik!” ha közben felállnék óvatosan nyomj lefelé a maromnál (a marom a vállam, ha így jobban tetszik, csak Ti, kétlábúak mindent bonyolítotok..) a bal kezeddel
3. Dicsérj meg, és add ide a virslim!
Az "Ül" vezényszó megtanulása
2010-04-09
Hogyan csüccsenek le?
A gyakorlás módja:
1. Amikor előtted veled szemben állok mutasd meg a kezedben lévő jutalomfalatot. A falatot emeld a fejemnél magasabbra, úgy hogy felfelé kelljen nyújtóznom azért, hogy elérjem.
2. Mozdítsd el a falatot lassan a fejem fölé, illetve a fejem mögé ne hagyd, hogy bekapjam a virslit, zárd össze a markod Ahogy a fejem elkezdi követni a falatot, automatikusan leülök , mert az orrommal követem a falatot, hátha megkapom.. Amikor a helyes pozícióba kerülök, mondd nekem: "Ül!"
3. Dicsérj meg, és add ide a virslim!
Kutyaképzéssel kapcsolatban - Általános I.
2010-04-05
Kutyánk képzése
Arra gondoltam, hogy azt, ahogyan belőlem a kétlábúak megpróbálnak mentőkutyát faragni, megmutatom itt nektek, hátha tanul belőle valaki más is. Ők nem kutyaidomárok vagy ilyesmi, ezért megkérték a tanító nénimet, hogy nézze meg ezeket a bejegyzéseket, ne hogy teljes marhaságokat íjak le. Itt kicsit katonásabb leszek, mert az oskolában is annak kell lennem, szal bocsika ezért. Kiemelném azt is, hogy én egy labrador vagyok, szóval lehet, hogy más kutyusoknál ez nem így működik..
Elmondható az, hogy ezeket az egyszerűbb gyakorlatokat 4-6 szor elég gyakorolni velem egyszerre, ami csak pár perc általában, tovább úgysem figyelek, különösen az elején. A lényeg, hogy sikerélménnyel záruljon, tehát jól hajtsam végre a feladatot. Viszont napjában többször is lehet velem gyakorolni. És tudjátok: Adjatok virslit!
Ma van a születésnapom
2010-04-02
Nagykorú a kutyagyerek
Ma lettem két éves, ezek szerint már minden tekintetben felnőtt kutty-muttynak számítok. Teljes értékű tagja vagyok a társadalomnak, elmondhatom a véleményemet és szavazhatok is. Már ha tudnám, hogy az mi és hogyan kell, különben is, kapok érte virslit? Felnőttségemet hamarosan bizonyíthatom is, ha minden jól megy, május 22.-23.- között Bécsben mentőkutya alkalmassági vizsgát teszek. Addig is most sokat gyakorolok, ami jó, mert szinte csak virslit eszem. Drukkoljatok, nekem!
Nagy Kutyaenciklopédia - avagy felvilágosult kutyák felvilágosítanak 4.
2010-02-23
Fű (nem nem az a fű)
Ismét egy olyan témához értünk, ami városi és vidéki kutyákból teljesen más reakciót vált ki. Mi vidékiek ugye természetesnek vesszük, hiszen ahová lépünk, ott fű terem. A hányatott sorsú városi kutyák viszont, mit meg nem adnának egy kis fűért. (Nem is beszélve arról, hogy a kétlábúak mennyire rá vannak kattanva, de ez más lapra tartozik.) Maradjunk a fű, gyep (latin neve: Brometum) értelemben vett tárgyalásánál. Itt szeretném megóvni a kutyagyermekeket a kétlábúak önpusztító bódulatát okozó fű (latin neve: Cannabis) ismertetésétől.
Térjünk a lényegre. A fű, kellemes ízű, reggelente lágy harmatot tartalmazó frissítő hatású növény, melynek legelése a kutyák körében kedvelt társasági elfoglaltság. Egy kimerítő labdázás, vagy futkározás után jól esik elrágcsálni néhány szálat. A fű, ezen túlmenően, egyértelmű nemzetközi jelzése annak, hogy pisilni, kakilni szabad. A fű előfordulási helye vidéken gyakorlatilag mindenütt, városi körülmények között viszont, jóval nehezebben hozzáférhető. A metropoliszokban ugyanis a fű, és egyéb növények számára jól elhatárolható helyen rezervátumokat alakítottak ki. Ezek a helyek, melyeket "park" , "liget", vagy "kert" névvel jelölnek, a városi kutyák kedvelt találkozási pontjává nőtték ki magukat. Vidéki kollégáknak jelezném, hogy a fentiek ismeretében, amennyiben városbéli kutya ismerős látogatóba érkezik hozzátok, ezentúl ne csodálkozzatok, ha eszeveszett extázisban ugrál a kertben nálatok, ez egyértelműen a súlyos fűhiány jele. Hagyjátok, h
Nagy Kutyaenciklopédia - avagy felvilágosult kutyák felvilágosítanak 3.
2010-02-11
Hó
Tél lévén, ismét aktualitást nyer a hó, mint természeti jelenség, melyet Enciklopédiánk keretében magától értetődően bemutatunk. A hó, hasonlóan az esőhöz az égi istenek ajándéka, csak jóval hidegebb annál és egybefüggő réteget képez a földön. Vidéki kollégák számára ez természetes dolog, városlakó barátaink sajnos ismét hátrányos helyzetben vannak. Egyrészt, a városiak nehezen hiszik el, hogy a hó fehér, mert náluk rendszerint szürke. Másrészt, az egybefüggőséggel is gondjaik vannak, mivel a betondzsungelben kevés helyen marad egybefüggő hó-felület. Eddig az általános dolgok.
Térjünk át az érdekesebb részre, mire jó a hó? Feltűnt már, hogy mennyire hasonlít a hó a fagyira? Ez nem a véletlen műve. Ugyanis az égi istenek azért adják a havat, hogy abból a kétlábúak fagyit tudjanak gyártani. Ilyenkor télen, mikor leesik a hó, biztos látod, amikor nagy kupacokba összelapátolják a friss égi mannát. Aztán, ha jól figyelsz, észreveheted, hogy a hókupacok egyre fogynak, míg végül teljesen nyomuk vész. Hogyan történik ez? Rém egyszerű. Éjjelente gyűjtik be a cukrászmesterek a jófajta fagyi alapanyagot. Ezt aztán az év során óriási raktárakban tárolják, és ebből készül a fagyi. Ne felejtsek majd visszautalni erre a szócikkre, amikor nyáron a családi fagyi-sétára megyünk majd, hogy összeálljon a fejetekben a kép.
Luna, Balu és a hóember
2010-02-07
Avagy filozofikus feltevések és következtetések
Sápadtarcú Labrador barátaim, Dr. Luna és Balu kapitány örömmel újságolják nekem a minap, hogy kedves családjuk egy újabb taggal bővült, érkezett ugyanis hozzájuk egy hóember névre hallgató egyed. Mindjárt át is invitáltak engem magukhoz, hogy illendően köszönthessem a jövevényt. Hallomásból már tudtam, hogy nem valami aktív a figura, Luna azt mondja, mióta a hóember megérkezett, nem mozdul a helyéről. Felettébb gyanús. Jobb az ilyet saját szemügyre venni, gondoltam, mikor a helyszínre érkeztem. Megjegyzem, megérzésem nem csalt, az eset nem mindennapi. Rá kellett döbbentenem barátaimat, hogy a jövevény sok minden lehet, de ember tutira nem. Néhány egyszerű kérdést tettem fel Balunak és Lunának, melyek megválaszolása után számukra is nyilvánvaló volt, hogy ez átverés. Nézzük ugye sorjában.
1. Van-e lába a hóembernek? Nincsen. Az embernek jellemzően kettő lába van. Első jel, hogy a lény nem ember.
2. Van-e ruhája? A hóemberen nincs ruha, és kint ácsorog a kertben. Az emberek meztelenül leginkább csak a házon belül tartózkodnak. Ettől persze még nem zárhatjuk ki, hogy egyedünk ember ugyan, csak flúgos. Ugyanerre engednek következtetni azon a tények is, hogy a fején vödröt hord sapka helyett, illetve az orrába répát dug, ahelyett, hogy megenné.
3. Ad-e kaját Balunak és Lunának? A válasz ismételten negatív. Márpedig az ember dolga az, hogy etesse a kutyát, egyedünk tehát nem lehet ember.
A fenti premisszákat alapul véve, majd induktív és dedukciós módszereket alkalmazva arra
Nagy Kutyaenciklopédia - avagy felvilágosult kutyák felvilágosítanak 2
2010-01-18
Karácsony
Tudom jól, hogy idestova elmúlt már karácsony, de megsúgom nektek, hogy idén is lesz, sőt jövőre is, úgyhogy aktualitását soha nem veszti el. Zafír kérdését kellett megválaszolnom még az ünnepek előtt, amikor is szegénykém teljesen össze volt zavarodva. Tanácstalanul szaladt hozzám és újságolta a híreket. A kétlábúak teljesen meg vannak zavarodva, hetek óta látszik rajtuk, hogy készülődnek. Óriási a felfordulás, apró dobozokba, és zacskókba rakosgatnak el dolgokat, üvegekbe készítenek varázselixírt, módszeresen gyűjtögetik a javakat. Mindez még semmi, de kajából is annyit bevásároltak, ami több hónapra elég. De ami a legfurcsább, hoztak egy fát. Egy fáááát érted?!. Érzem, hogy nagy baj van, valami világvége közeledhet, valószínű be kell zárkóznunk a lakásba, és nem mehetünk majd ki, ezért kel a sok kaja. A fára egy magyarázat lehet csak, hogy sétálni sem mehetünk majd le, és azért hozták, hogy ne hiányozzon nekem a természet. Áruld el, milyen katasztrófa közeledik.
Na kérem, erről beszélek. A kisdedeknek fogalmuk sincsen arról, hogy mi a dörgés, és álmatlan éjszakákon át marcangolják magukat, mikor egy új, ismeretlen dologgal találkoznak. Ezért van szükségünk a Nagy Kutyaenciklopédiára, hogy tiszta vizet öntsünk az itatótálakba.
Szóval karácsony. A karácsony minden évben eljön (ez biztos, idősebb kollégáim megerősítették a hírt, három generációra visszamenően vannak róla emlékeink), és teljesen veszélytelen dolog, sőt, kutyák számára még kedvező meglepetéseket is t
Na kérem, erről beszélek. A kisdedeknek fogalmuk sincsen arról, hogy mi a dörgés, és álmatlan éjszakákon át marcangolják magukat, mikor egy új, ismeretlen dologgal találkoznak. Ezért van szükségünk a Nagy Kutyaenciklopédiára, hogy tiszta vizet öntsünk az itatótálakba.
Szóval karácsony. A karácsony minden évben eljön (ez biztos, idősebb kollégáim megerősítették a hírt, három generációra visszamenően vannak róla emlékeink), és teljesen veszélytelen dolog, sőt, kutyák számára még kedvező meglepetéseket is t
Nagy Kutyaenciklopédia - avagy felvilágosult kutyák felvilágosítanak 1
2010-01-16
A koncepció
És eljöve a nap, mikoron is ráeszméltem, hogy az öregek dolga a fiatalok óvatos terelgetése, tapasztalataik átadása a közjó érdekében. Ez volt az a pillanat, amikor megfogant bennem a Nagy Kutyaenciklopédia megírásának ötlet-szikrája. Lassan két éves leszek, idősödöm, növekedek, és nap, mint nap újabb, értékes tapasztalatokkal gazdagodom, míg mások (apró kutya gyermekek), oly sok mindent nem tudnak még, megint mások (nálam idősebbek) pedig a bölcsesség magas fokára jutva játszi könnyedséggel élik mindennapjaikat. Arra jutottam tehát, hogy az idősebbek megoszthatnák tudásukat a fiatalokkal, így azok, az elődök által kitaposott úton már jóval messzebbre juthatnak a megvilágosodás rögös útján. Mindezek eredményeképpen a kutyák egyre okosabbak, ügyesebbek, és fejlettebbek lesznek, ami a kutyatársadalom univerzális hierarchiában elfoglalt helyének egyre magasabb szintre történő emelkedésében manifesztálódik majd.
Itt van például unokatestvérem, a kis Zafírgyerek, aki rendszeresen tesz fel nekem kérdéseket a nagyvilág dolgairól. Mi ez itt, miért van, és hogy működik? És akkor nekem el kell magyaráznom, hogy ő is tudja, amit én. Coucou, az utóbbi időben már nagyjából ló méretűvé cseperedett francia juhász is rendszeresen fordul hozzám tanácsért. Legifjabb kollégánk, az osztrák mega-kutyafarmról származó kis Labrador, (D)Inka, még beszélni is alig tud, de látom a szemén, hogy hamarosan ő is kérdezősködni fog. Ezért kell nekünk, idősebbeknek összefogni, és egy nagy lexikon-szerű képz
Fekhely
2010-01-12
Hogyan leszek szobakutya
Kaptam egy fekhelyet. Azt hiszem, tudom, hogy miért. Ezzel akarnak a kétlábúak kárpótolni, amiért már nem fekhetek többet a kanapén. Ez nem egy mai történet. Úgy volt, hogy hosszú ideig a kertben lehettem csak, a házba nem volt szabad bemennem. Aztán idővel már beengedtek. Nappal lehetek bent is, ha bekéredzkedek, éjszaka pedig kint alszom a saját kis házikómban, és őrzöm az objektumot. A kétlábúak esténként befészkelnek a kanapéra, és onnan nézik a tv-t. Én is mindig odafeküdtem a közelükbe, és hosszú, kitartó munkám eredményeként (szépen ülés és szívszorítóan kedves tekintet merész kombinációja egy kis fejbillentéssel megspékelve) végre elhagyta ajkukat a varázsszó: hopp! – és már ugorhattam is fel melléjük az áhított bútordarabra. Hosszú ideig a kánaán eljövetelét ünnepelhettem, szinte mindennap adódott egy kis lehetőség, hogy pihenhessek az ülőgarnitúrán. Sejthettem volna, hogy ez nem lesz így örökre. Egyszer anya elutazott egy hétre és akkor apával állandóan a kanapén fészkeltünk. Le is szűrtem rögtön, hogy a falka ranglistán sikerült feltornásszam magam a kitüntető második helyre, így aztán a továbbiakban ennek megfelelően viselkedtem. Na itt rontottam el. Többször bepróbálkoztam azzal, hogy kéredzkedés nélkül befeküdtem a már jól kiharcolt, megérdemelt helyemre. Anya ezt nem nézte jó szemmel. Úgy döntött, hogy megfoszt engem ezüstérmes pozíciómtól és ismét a földre kerültem. Azt hiszem lelkiismeret furdalása lett ettől az egész helyzettől, mert egyik nap egy vásá
Következő életemben kukás leszek!
2010-01-07
Reinkarnáció Bonnie módra
Sokan mondták már, hogy okos kutya vagyok, és asszem igazat adok nekik. A minap is rájöttem egy nagy talányra, konkrétan a kukásokkal kapcsolatban. Arról van szó, ugye, hogy van nekünk a kukánk kint a kertben. Oda hordják a kétlábúak a kincseket, mindent, ami a konyhában megmarad és a szép gondosan bezacskózott kakáimat is ide gyűjtögetik. Aztán minden héten egyszer kirakják a ház elé a finomságokkal megpakolt ládát. Sokat agyaltam rajta, vajon mi is a céljuk ezzel, és lám a minap megvilágosodtam. Most figyeljetek, mert kétszer nem mondom el. Jönnek ugye a kukások egy szép nagy autóval és begyűjtik az adományt. Adományt bizony, a rászorulóknak, mert ugye nézzük csak meg tüzetesen ezt a témát. A kukásautó szép narancssárga színben pompázik. Na kinek van ilyen ruhája? Az életmentő csapatnak természetesen. Pont ugyanilyen ruhájuk van a világító csíkokkal. Sőt, nekünk mentőkutyánknak is ilyen hámunk van. Tehát kik a kukások? Életmentők! Hogy erre csak most jöttem rá! Gondolom én, a hátrányos helyzetben lévőknek gyűjtik az adományokat és eljuttatják hozzájuk. Igazán nemes feladat. Most itt a világháló kínálta nyilvánosság lehetőségeit maximálisan kihasználva, ezennel én Fekete Démon Bonnie kijelentem, hogy ha egyszer valamiért ne adj isten kétlábúként kell újjászületnem, én kukásként kívánok reinkarnálódni. Másoknak segíteni, óriási kocsival furikázni és hetente egyszer dolgozni, ez nekem való feladat! Kukások, minden elismerésem a Tiétek!
10 jótanács kutyagazdiknak az új évre
2010-01-03
Mi, négylábúak ezt javasoljuk
01: Az én Életem 10-15 évig tart. Minden egyes elválás Tőled fájdalmat okoz nekem. Gondold ezt meg, mielőtt megveszel és dönts felelősséggel.
02: Adj nekem időt, hogy megértsem, mit kívánsz tőlem. Te sem érted a kínaiakat.
03: Bízz bennem, nekem ez a legfontosabb. És adj sok virslit.
04: Ne szidj hosszasan, és ne zárj be büntetésből! (És ki se) Neked ott van a Munkád, a Szórakozásod, a Barátaid; nekem csak Te vagy.
05: Beszélgess néha velem. Ha szavaidat nem is teljesen értem (tudod, a kínai), de értem a Hangodat, mely hozzám fordul.
06: Tudd, hogy hogyan bánsz velem; én sosem felejtem el.
07: Mielőtt megütnél, gondold meg, hogy az én állkapcsom a Te kezed gyenge csontjait könnyen összetörhetné, én mégsem teszem ezt. Retriever vagyok.
08: Mielőtt a munka során lustának vagy makacsnak neveznél, gondold át: talán alkalmatlan táplálék nehezíti a teljesítményt, talán túl soká voltam kitéve a tűző napnak, vagy elhasználódott a szívem. Vagy nem tanítottál meg rá.
09: Gondoskodj Rólam, ha megöregszem; Te is megöregszel egyszer.
10: Járj meg velem minden nehéz utat. Soha ne mondd: Az ilyet nem bírom nézni! vagy: Ez történjen az én távollétemben. Nekem minden könnyebb, ha Te velem vagy.
02: Adj nekem időt, hogy megértsem, mit kívánsz tőlem. Te sem érted a kínaiakat.
03: Bízz bennem, nekem ez a legfontosabb. És adj sok virslit.
04: Ne szidj hosszasan, és ne zárj be büntetésből! (És ki se) Neked ott van a Munkád, a Szórakozásod, a Barátaid; nekem csak Te vagy.
05: Beszélgess néha velem. Ha szavaidat nem is teljesen értem (tudod, a kínai), de értem a Hangodat, mely hozzám fordul.
06: Tudd, hogy hogyan bánsz velem; én sosem felejtem el.
07: Mielőtt megütnél, gondold meg, hogy az én állkapcsom a Te kezed gyenge csontjait könnyen összetörhetné, én mégsem teszem ezt. Retriever vagyok.
08: Mielőtt a munka során lustának vagy makacsnak neveznél, gondold át: talán alkalmatlan táplálék nehezíti a teljesítményt, talán túl soká voltam kitéve a tűző napnak, vagy elhasználódott a szívem. Vagy nem tanítottál meg rá.
09: Gondoskodj Rólam, ha megöregszem; Te is megöregszel egyszer.
10: Járj meg velem minden nehéz utat. Soha ne mondd: Az ilyet nem bírom nézni! vagy: Ez történjen az én távollétemben. Nekem minden könnyebb, ha Te velem vagy.
Adakozzatok plázacicák!
2009-12-15
Maciakció az Arénában
Adakozzatok plázacicák!
Szezonális munkám van a fővárosban. A mentőkutyásokkal adományokat gyűjtünk az alapítványnak, és macikkal ajándékozzuk meg azokat, akik segítenek nekünk. Az Aréna Pláza nevű műintézményben vagyunk, öregem, ez valami nagyon puccos hely. Fényes a padló és úgy csúszik, hogy művészet rajta fékezni. Na szóval, marketing előadó vagyok. Az a feladatom, hogy fel-le járkálok a stand előtt és barátkozom a vásárlókkal, akiket odacsábítok a maci standhoz, ahol aztán tudnak adakozni. Mondjuk ebben elég jó vagyok. érdekes hely egy ilyen pláza. Egy nagy ház, tele szobákkal és egy csomó ember szaladgál óriás szatyrokkal, teszem hozzá, teljesen értelmetlenül, mert mondjuk virsli, kolbász vagy egyéb finomság egyiküknél sincsen. Ilyen rongyokat vásárolnak főleg, totál hasztalan, mert ahogy elnézem, van rajtuk már így is jó néhány darab. Mondjuk anya és apa is szokott vásárolni menni és olyankor nagy csomagokkal térnek haza, amiből jó illatok felhői szállonganak kifelé. Szirom névre hallgató kolleginámnak majdnem volt egy jó fogása, egy babakocsi csomagtartójában kiszagolt pár pizzaszeletet, de sajnos idő lekapcsolták a projektről a kétlábúak. Úgy néz ki egész héten itt fogunk marketingolni, a kollégákkal váltott műszakban űzzük az ipart, lehet velünk fényképezkedni is, és játszani is. Azért, ha lehetne beleszólásom, aki komolyan jótékonykodni akar, hozzon inkább nekünk virslit!
Ufonauták csapdájában
2009-12-06
Elrablásom igaz története
Ez a ma esti séta nagyon komoly volt, öregem, ha ezt a klubban elmesélem… A reptérre mentünk a kereső mentős kollégákkal. Kedvező volt az összetétel, 4 Labrador kontra 2 francia juhász, lógófülűek előnyben. Szokás szerint szaladgáltunk, a kis sajtzabáló a fülembe kapaszkodva lobogott rajtam, mígnem egyszer csak valami neszezést hallunk az erdő felől. Mondanom se kell, rögtön megindultak csapataink a zajforrás irányába. Egy nyúlkoma illegette-billegette magát, aztán huss, mint akit puskából lőttek ki, rongyolt be a rengetegbe, mi meg utána. Nem tudom mit szedett ez a nyúl, de én még ilyen szélsebesen szárnyalni állatot nemigen láttam. Már hegyen völgyön túl jártunk, mire észbe kaptunk, hogy ez csak csapda lehet. Nem fogod elhinni, egy tisztás közepén egy fémesen csillogó űrhajó parkolt, földöntúli fények szűrődtek ki apró ablakain. Úgy fékeztünk le, mint a Tom és Jerryben szoktak, lábunk mély barázdákat szántott a friss földbe. Ekkor láttuk meg az űrlényeket, villámgyors kiszámíthatatlan cikázó mozgással közelítettek felénk, majd sorra befogtak minket és az űrhajóba cipeltek. Lézeres ketyerével a szemünkbe világítottak, amitől teljesen lebénultunk, mozdulni nem tudtunk. Egy ultramodern, merőben ipari jellegű műtőben egymás mellett fekvő vizsgálóasztalokra helyeztek minket, és nagy fekete szemeikkel bámultak ránk. Úgy hiszem, az agyamat próbálták leszívni telepatikus úton, de démoni erőimmel szerencsémre ezt sikerült megakadályoznom, mivel hirtelen egy védelmező energiapa
Házi kedvencek kavalkádja
2009-12-02
Furi, hgy mit nem tartanak a kétlábúak..
Láttam én már falon pókot, de meg kell mondjam a kétlábúak a mai napig okoznak nekem meglepetést a fura szokásaikkal. Az rendben van, hogy tartanak kutyát (ezt meg tudom érteni), tartanak macskát (nézzük el nekik, legalább van kit kergetni), nemrégiben láttunk egy krapekot a reptéren, aki konkrétan egy malacot sétáltatott, ezután már nem sok mindenen csodálkozom. Van itt a környéken egy ipse, annak meg egy sólyma van. Nincs ezzel semmi gond, de hozza reggelente sétálni. Hát agyukra ment már a jólét a kétlábúaknak, én mondom nektek. Áll az ürge a mező közepén, huhog a sólymának, szólongatja és közben, mint egy közlekedési rendőr a Blaha Lujza téren, kalimpál neki a karjával, gondolom én, oda kéne a madár leszálljon. Meg is álltunk anyával nézni a produkciót. Komolyan mondom drukkoltam az ürgének, hogy sikerüljön, azzal a nem titkolt hátsó szándékkal, hogy ha kinéztük magunkat a reggeli cirkuszban, folytathatjuk a labdázást. Na de ez a sólyom rendesen megmakacsolta magát. Ott gubbasztott egy fa ágán, egy szép hosszú ágon, fel és le, mivel egy szellő hintáztatja az ágat… Hopp, kissé elkanyarodtam a témától, sűrű elnézéseket kérek tisztelettel. Szóval a madár meg se rebbent. Hiába huhogott a gazdája, hiába járta el Síva tejfakasztó táncát, a madár csak nem mozdult. Kedvem lett volna szólni az ürgének, ha beszélném a nyelveteket kétlábúak, hogy szerény meglátásom szerint a motivációval a probléma. Talán, ha virsli-karikákkal csalogatná a madarat, jobb lenne a sikerarány. De
Szárnyas fejvadászok
2009-11-30
A golya és az üdülési csekk
Vidéki csaj vagyok, láttam már egyet s mást (példának okáért fácánt, ürgét, nyulat, őzet és a többi). Na de, hogy ma reggel mit látunk? Három gólyamadár húz el szabályos csapatban déli irányba veszettül. Anya rögtön el is magyarázta, hogy ősszel ez normális dolog, a költöző madarak elrepülnek Afrikába. Na, ezek a gólyák kellően benézték a naptárt, nem tudom eddig hol dekkoltak, lehet a megmaradt üdülési csekkjeikből befizettek valami családi wellness csomagra egy termálfürdőben, és most eszméltek rá, hogy lekésték az Afrikába induló chartert. Anya aszonta, ezeknek már tutira befagyott a seggük, és a repülés alatt se fognak nagyon tovább melegedni. Azért én szorítok nekik, bár nem tudom jómagam repülnék-e olyan sokat minden évben, csak hogy melegben lehessek. A kérdés csak az, hogy vajon ez az Afrika van-e annyira tuti hely, hogy megéri miatta a sok fáradtság? Csak, mert én lépek kettőt, oszt bent vagyok a fűtött nappaliban a kis fekhelyemen, kényelmesen melegben. Hülye lennék napokig repülni! Csak zárójelben jegyezném meg a kvintesszenciáját az egész történetnek a lábak számának vonatkozásában. Na hány lába is van a hülye gólyának? Kettő, ugye? Na kérem szépen, ennyit a kétlábúak intellektusáról.
Napisten a fellegekből
2009-11-22
Labda az égen
Szeretem a reggeli sétákat. A tél közeledtével sokszor ébredünk szürke hajnalokra, de a mez?re kiérve már rendszerint javul a helyzet. A ködtakarók még fáradtan elnyújtóznak a völgyekben és a ligetek lábánál, a nap minden erejét összegyűjtve küszködi át magát a felhőkön. A hegyek mögött jön fel, centiről centire emelkedik, mígnem a végén már teljes nagyságával kibújik ágyából, és vörös korongja beteríti az eget. Anya ilyenkor totál el van varázsolva. Mindig mondja nekem is, hogy nézzem milyen szép a napfelkelte, és bírjam már ki ezt a kis id?t, hiszen csak pár percig tart az egész. Igazából nem nagyon értem mit kell így bekábulni attól, hogy felkel a nap. Én is felkelek minden reggel, a kétlábúak is, szóval valószín? ez az élet rendje, nem kéne ezt ennyire túlmisztifikálni. Oké, rendben, bevallom, nem néz ki kifejezetten rosszul, de azért, könnycseppeket részemről nem ejtenék. Ráadásul van egy meglehetősen idegesít? része ennek az egész nap sztorinak. Adott ugye egy óriási labda az égen, amivel nem lehet játszani. Nem lehet eldobni, nem tudom visszahozni. Akkor meg mi a manónak van ott?! – ezt magyarázzátok meg nekem. Ja, a holddal ugyanez a szitu, de az legalább várat magára, néha kifli, néha csak egy fél labda, és ritkán egész. Játszani persze azzal se lehet, de éjszakai portyázáshoz legalább remek fényt ad.
Viccparádé
2009-11-19
Egy beszélő kutya igaz története
Kevés mókásabb dolog van annál, amikor egy szőke nő komolyan koncentrálva - nehogy idő előtt lelője a poént - szőke nős viccet mesél. Talán csak az jobb, ha egy Labrador Labradoros viccet mesél. Kérem szépen, tessék hátradőlni, most ez következik. Nem kenyerem a plagizálás, de ezt meg kell osszam Veletek jelenlegi és leendő Labradorosok, kutyarajongók.
Egy pasas Montana vadregényes erdeiben autókázva egy öreg, roskadozó viskó kapuján fityegő táblára lesz figyelmes: beszélő kutya eladó. Becsenget, a tulajdonos a hátsó kertbe irányítja a kutyához.
A pasas hátramegy, meglátja a gyönyörű, barátságos tekintet? Labradort.
- Te komolyan tudsz beszélni? kérdi.
- Aha. válaszol a labi.
Miután a pasas magához tér a döbbenettől, párbeszédbe elegyedik a kutyával.
- Szóval, mi a sztorid?
- Lássuk csak, egész fiatalon jöttem rá, hogy tudok beszélni. Segíteni akartam a kormánynak, ezért elmondtam a CIA-nak. Rövid idő múltán már országról országra hurcoltak, kémekkel és államelnökökkel ültem egy szobában, senkinek nem jutott volna eszébe, hogy egy kutya hallgatózik. Szolgálati időm nyolc éve alatt egyike voltam a legértékesebb kémjeiknek. De az ide-oda utazgatás totál kifárasztott, ráadásul beláttam, hogy én se leszek már fiatalabb, végül úgy döntöttem, hogy visszaveszek a tempóból. Felvettek a reptéri biztonságiakhoz titkosügynöknek, gyanús személyek körül szaglásztam és hallgatóztam. Lelepleztem számos balhét és egy csokorra való kitüntetést zsebeltem be. Megházasodtam, született e
Iskola a romokon
2009-11-12
Volt kék suli, nincs kék suli
Szót ejtettem róla még korábban, hogy járok ám én iskolába. Egy ideje már, úgy kb. három hónapja. Ok, rendben, megfogtál, nincs naptárom, de azért nagyjából sejtem, hogy mióta. Na, nem is ez a lényeg. Szóval ez az iskola ez nagyon mókás hely. Egyrészt, mert néha itt van, néha meg ott. Nem lehet tudni, hogy mikor hol van, és azt sem, hogy milyen óra lesz. Maradjunk annyiban, hogy nem egy szokványos hely. Egy csomó haverom is jár ide, például a kis sajtzabáló francia kölök is, meg a tesója (nekik is van honlapjuk, kattints ide, ha érdekel) . A legutóbb például egy új helyen voltunk, fent a f?városban. Leromboltak egy iskolát, amibe kétlábúak jártak korábban, és ott fogunk most egy ideig gyakorlatozni. Alig vártam, hogy kiszállhassak a kocsiból, és körbenézhessek. Ha láttál már óriás játszóteret, akkor képzeld magad elé és szorozd meg öttel. Legyen inkább hat. Sokat javított még a hely szépségén, hogy esett az eső és remek kis dagonyázó placcok alakultak ki itt-ott.
Szeretek iskolába járni. Vannak ilyen gyakorlatok, amiket meg kell csinálni, és, ha jól csináljuk, kapunk virslit és össze-vissza dicsérnek minket. A legjobb az egészben az, hogy igazából ezek rém izgalmas játékok, mint például fel-leugrálás köveken, deszkákon, elbújt ember megkeresése, átkúszás kidőlt fa alatt, összedőlt ház romjai alatt, szóval kutyának való meló. Csak nehogy egyszer a kétlábúak rájöjjenek, hogy ez nekünk játék, nem pedig feladat, mert a végén még bezárják az i
Szeretek iskolába járni. Vannak ilyen gyakorlatok, amiket meg kell csinálni, és, ha jól csináljuk, kapunk virslit és össze-vissza dicsérnek minket. A legjobb az egészben az, hogy igazából ezek rém izgalmas játékok, mint például fel-leugrálás köveken, deszkákon, elbújt ember megkeresése, átkúszás kidőlt fa alatt, összedőlt ház romjai alatt, szóval kutyának való meló. Csak nehogy egyszer a kétlábúak rájöjjenek, hogy ez nekünk játék, nem pedig feladat, mert a végén még bezárják az i
Szarzabálás, és ami mögötte van
2009-11-06
Miért kell nekünk azt megenni?
Ha van valami, ami a kutyákkal kapcsolatban nagyon érdekel Titeket, kétlábúak, akkor az bizony az a misztikus kérdéskör, hogy vajon miért is eszünk mi el?szeretettel mindenféle fekáliát. Komolyan mondom, olyan jópofák vagytok. Néha-néha még meglehetősen kreatívnak is tűntök az elméleteitekkel, amiket ebben a szívemnek oly kedves témában állítotok fel.
Először jött a vadászkutya elmélet. Azért hempergünk bele és esszük meg mindenféle él?lények ürülékét, mert ezzel álcázzuk magunkat, elfedve saját testszagunkat, hogy a kiszemelt áldozat ne foghasson szimatot. Aztán jött a még tudományosabb gondolat, miszerint például az emberi ürülékben vannak olyan létfontosságú ásványi anyagok, amikhez mi nem jutunk hozzá. Na, ez a történet, valljuk be, kissé sántít. Részemről az érintetlen természet lágy ölén meghúzódó kanadai farmok első osztályú, organikus módon termesztett növényeinek és szabadtartással valamint biotakarmányon felnevelt állataiból készült hústermékeknek a feldolgozásával készült kutyaeledelt fogyasztom.(lásd itt) Namármost, ha Ti ezt ennétek mindennap, akkor valószínűleg százhúsz évig élnétek vidáman, a benne található komplex ásványi anyag, vitamin és nyomelem-tartalomnak, valamint a génkezelést még távolról sem látott, kizárólag természetes összetevőknek köszönhetően.
Van még egy teória, amit nagyon szeretek. Ez is annyira szofisztikált. Aszongya a szakért?, hogy ez
Először jött a vadászkutya elmélet. Azért hempergünk bele és esszük meg mindenféle él?lények ürülékét, mert ezzel álcázzuk magunkat, elfedve saját testszagunkat, hogy a kiszemelt áldozat ne foghasson szimatot. Aztán jött a még tudományosabb gondolat, miszerint például az emberi ürülékben vannak olyan létfontosságú ásványi anyagok, amikhez mi nem jutunk hozzá. Na, ez a történet, valljuk be, kissé sántít. Részemről az érintetlen természet lágy ölén meghúzódó kanadai farmok első osztályú, organikus módon termesztett növényeinek és szabadtartással valamint biotakarmányon felnevelt állataiból készült hústermékeknek a feldolgozásával készült kutyaeledelt fogyasztom.(lásd itt) Namármost, ha Ti ezt ennétek mindennap, akkor valószínűleg százhúsz évig élnétek vidáman, a benne található komplex ásványi anyag, vitamin és nyomelem-tartalomnak, valamint a génkezelést még távolról sem látott, kizárólag természetes összetevőknek köszönhetően.
Van még egy teória, amit nagyon szeretek. Ez is annyira szofisztikált. Aszongya a szakért?, hogy ez
Go green gringos!
2009-10-31
Szabad fordításban: Ki a zöldbe városi puhányok!
Hányatott sorsú városi kutyák, valószínűleg halvány fogalmatok sincsen arról, amiről most beszélni fogok, de többek között ezért is ragadtam tollat, oppárdon klaviatúrát, hogy felnyissam a szemeteket a világ dolgaira. Szóval, mi itt kint vidéken (ötszáz méterre a Budapest vége táblától, igaz, de mégiscsak vidéken) együtt élünk és lélegzünk a természettel. Tavasszal látjuk rügyezni a fákat, nyáron az erdők hűvösébe menekülünk a tikkasztó hőség elől, télen pedig vakító tiszta hómezőkben (igen barátaim, vidéken ilyen is van) kergetőzünk és birkózunk. Na, nem fájdítom tovább a szíveteket, de azért melegen ajánlom, hogy gondolkozzatok el az előbbieken és harcoljatok egy élhetőbb környezetért.
Hogy végre a tárgyra térjek. Szóval, itt a november, közeleg a bernáthegyi szezon, egyre csípősebbek a reggelek, a kétlábúak rendszeresen ellenőrzik a füleimet és a testem h?mérsékletét, hogy nem fagytam-e még meg. Itt nyugtatnék meg mindenkit, nem fázom, minden rendben. Tökéletesen h?szigetelt kis kunyhóm van, továbbá megvan a magamhoz való eszem, hogy a pokrócaimmal jól beburkolózzak, ha fáznék. De már megint elkanyarodtam eredeti mondanivalómtól. Szóval, kint a templomföldeken ilyenkor ?sz végén a kétlábú egyedek sokat szorgoskodnak, aratás, szántás boronálás, és hasonló munkálatok folynak állandóan, és bizony ez nekünk is érdekes meglepetéseket tartogat. A szúrós tarló hirtelen gyönyör?, mély barázdákkal tarkított, friss, finom földszagú birkózómatraccá változik át. Ezt egyébként egy ily
Virsliért bármit
2009-10-19
blog
Jó ez a hely, mondom én. Az a módszerük mellesleg jegyzem meg, hogy ezt azért jól kitalálták -, hogy ha valami új dologra akarnak megtanítani, akkor egy igen hatékony eszközt, finom virslikarikákat vetnek be motivációs eszközként. Ez úgy van, hogy ilyen vezényszavakat tanítanak, mint mondjuk ül, fekszik, gyere ide, meg ilyenek. Amikor azt csinálom, amit szeretnének, akkor kapok virslit. Ez nagyon jó móka, marhára szoktam figyelni, mert ha sokszor jól csinálom a feladatot, nagy mennyiség? virslit tudok vele elnyerni tőlük. A virslit egyébként a hűtőben tartják. Na, ez egy olyan hely! Ott nemcsak virsli van ám, hanem egy csomó minden más is, ami finom. Amikor nyílik a hűtőajtó és hallom a virslis zacskó csörgését, már rohanok is, hátha megint gyakorlás lesz. Néha ilyenkor túlságosan is elragadtatom magamat és igyekszem a legrövidebb idő alatt magamtól az összes olyan pozíciót bemutatni, amiért virsli jár. Okosan leülök, hirtelen lefekszem, nyújtogatom a kezem pacsira és ugatok. Ez persze nem szokott bejönni nekik, úgy látszik nem cél az önállóság, hanem inkább az a fontos, hogy mindig azt csináljam, amire utasítanak. És akkor meg kell várni, míg egyesével végigmondják a vezényszavakat és mindegyik jól végrehajtott feladat után megkapom a virslit. Hát komolyan, nem lenne logikusabb az én módszerem?! Megmutatom, hogy tudom mindet, és egyben megkapom az összes virslit, ami jár. Kétlábúak… Nézzük el nekik az egysíkú gondolkodást!
Nevem Bonnie
2009-10-16
blog
A teljes nevem Fejesvölgyi Fekete Démon Bonnie. Meglehetősen ijesztő név ez, de a látszat bizony csal. Természetemet tekintve galamblelkű, végtelenül barátságos és kifejezettem jó gyerek vagyok. Na jó, nem mondom, néha csinálok apróbb rosszaságokat, de alapvetően szófogadó, rendes kutya képében tetszelgek. Mellesleg a csínytevéseimnek rendszerint komoly oka van, meg tudom magyarázni őket. Szóval nevem Bonnie. Idő volt míg rájöttem, hogy ez az én nevem, a kétlábúak mindig ezt mondogatták, ha akartak tőlem valamit. Mondjuk, be kell valljam, nem egyszerűsítik meg a dolgomat, mert állandóan kitalálnak valami új becenevet és azokon is szólítanak. Rém kreatívak. A Bonkót (amit mindenki Bunkónak ért; de nem vagyok az) nem volt nehéz dekódolni, a Bonnieből kiindulva, de egy időben például Buksinak hívtak, szemlátomást minden előzetes indok nélkül. A „kutya” szót tartalmazó nevekkel is szükségszerűen engem illetnek, ezt is hamar megfejtettem, így például vagyok kutyagyerek, kiskutya, szőrkutya, a reggeli szokásos nyújtózkodásomkor pedig macskakutya. Ezen felül nemegyszer a Bűzmadár hívószót is alkalmazzák, teljesen érthetetlen számomra, hogy ez honnan jött nekik. A lényeg az, hogy rendesen résen kell lennem, hogy éppen milyen új nevet találnak ki nekem, és be kell valljam, ez elég fárasztó dolog.
Apa és anya, avagy miből lesz a kutyagyerek
2009-10-15
blog
Tisztázzunk valamit. Nem vagyok komplett hülye. Tudom, hogy én négylábú vagyok, apa meg anya meg kétlábúak. Az is igaz, hogy kettő meg kettő az négy, és ebből kiindulva lehetnék a gyerekük, de persze ez a történet nem így indult. Ahogy azt már a bemutatkozásomban is olvastad, van nekem vér szerinti apukám meg anyukám. Anyunak is van honlapja, Rá a linkek között találsz átirányítást.
Még nagyon kicsi voltam, mikor elkerültem otthonról. Egyik nap eljött két kétlábú hozzánk, akkor már sok ilyen járt arrafelé, nézegettek minket és anyukám azt mondta nekünk, hogy ilyenkor jól kell viselkedni, mert ?k lesznek majd az új gazdáink. Úgyhogy igyekeztem, tündéri szemekkel néztem rájuk, ügyesen szaladgáltam, hogy elnyerjem a tetszésüket. Jó szagúak voltak, és kedvesnek tűntek. Miután visszamentek a házba, anyukám megdicsért, hogy nagyon jól csináltam és azt ígérte, hogy nemsokára megint jönni fognak és akkor magukkal visznek az új otthonomba. Így is lett. Eljöttek értem és elvittek magukkal. Azóta nem láttam az anyukámat és a testvéreimet sem, de remélem egyszer még találkozom majd velük. Beszálltunk az autójukba és órákon át csak mentünk. Én a lány ölében ültem, a fiú meg vezetett. Aztán elaludtam. Mikor megérkeztünk, egy nagy kertben voltunk, rögtön pisiltem, ettől ?k teljesen eksztázisba kerültek és nagyon megdicsértek. Kaptam egy szép nagy dobozt, abban kellett aludnom, egy cérnakutyát, ami egy játékállat és lehet rágcsálni meg huzigálóst játszani vele és enni is kaptam háromszor na
Bonnie blogzik
2009-10-14
blog
Most, hogy ilyen váratlanul beköszöntött a tél, egyre több időt töltök bent a szobában, főleg alszom, de most ráveszem magamat, nem halogatom tovább, elkezdem írni a blogomat. Nemrég lettem másfél éves, az okosok aszongyák, már nagykutya vagyok. Iskolába is elkezdtem járni, ráadásul lett egy saját weboldalam. Apa csinálta. ? ilyen webdesigner, tudod, honlapokat tervez kétlábúaknak, négylábúaknak, vagy akár hat illetve nyolclábúaknak is, hogy a lábatlanokat ki ne hagyjam! Szóval, csinált nekem egy honlapot, amin van egy ilyen blog menüpont. Anyám meg újságíró, azon túl meg lakberendező is – de ez most nem tartozik szorosan a tárgyhoz. Magyarázzam még? A lényeg az, hogy a folytonos szül?i nyomásnak engednem kell és ezentúl blogot fogok írni. Végül is mókás dolog ez, majd belejövök. Apa boldog lesz, hogy nem hiába csinált nekem oldalt, anya is boldog lesz, hogy a nyomdokaiba lépek. Gyanítom, én is boldog leszek, mert ha valamit jól csinálok, akkor ők örülnek én meg virslit kapok.
itt jelenik meg a menu