Ha van valami, ami a kutyákkal kapcsolatban nagyon érdekel Titeket, kétlábúak, akkor az bizony az a misztikus kérdéskör, hogy vajon miért is eszünk mi el?szeretettel mindenféle fekáliát. Komolyan mondom, olyan jópofák vagytok. Néha-néha még meglehetősen kreatívnak is tűntök az elméleteitekkel, amiket ebben a szívemnek oly kedves témában állítotok fel.

Először jött a vadászkutya elmélet. Azért hempergünk bele és esszük meg mindenféle él?lények ürülékét, mert ezzel álcázzuk magunkat, elfedve saját testszagunkat, hogy a kiszemelt áldozat ne foghasson szimatot. Aztán jött a még tudományosabb gondolat, miszerint például az emberi ürülékben vannak olyan létfontosságú ásványi anyagok, amikhez mi nem jutunk hozzá. Na, ez a történet, valljuk be, kissé sántít. Részemről az érintetlen természet lágy ölén meghúzódó kanadai farmok első osztályú, organikus módon termesztett növényeinek és szabadtartással valamint biotakarmányon felnevelt állataiból készült hústermékeknek a feldolgozásával készült kutyaeledelt fogyasztom.(lásd itt) Namármost, ha Ti ezt ennétek mindennap, akkor valószínűleg százhúsz évig élnétek vidáman, a benne található komplex ásványi anyag, vitamin és nyomelem-tartalomnak, valamint a génkezelést még távolról sem látott, kizárólag természetes összetevőknek köszönhetően.

Van még egy teória, amit nagyon szeretek. Ez is annyira szofisztikált. Aszongya a szakért?, hogy ez egy ilyen tipikus Labrador-tulajdonság, merthogy a Labradoroknál fontos, hogy a vadász által elejtett vadat ugye a szájukban visszahozzák. Emiatt fontos a Labradoroknak, hogy valamit, bármit, (esetleg pont egy darab szart) a szájukba vegyenek. Komolyan mondom, ez tündéri. Mondjuk, lehet, hogy neki nem tűnt fel, de azért itt jóval többről van szó, mint pusztán szájbavételről.

Ennyi bevezetés után gondolom már teljesen felfokozott elmeállapotban vártok a pillanatra, amikor végre valahára lehull a lepel a szarevés mindeddig titokzatos homályba burkolózott mibenlétéről. Egy aprócska probléma van csak ezzel kapcsolatban. Márpedig az, hogy minket, négylábúakat egy több ezer éves fogadalom köt, amit még elődeink tettek annak idején, mikor hosszú hánykolódást követően Noé bárkájából kiszállva végre stabil talajt fogott tappancsuk. Egy dologról soha, de soha nem beszélünk, ez pedig a szarzabálás miértje. Azért ne csüggedjetek, és gyártsátok továbbra is sziporkázó elméleteiteket, amiken mi ősidők óta igen jókat szórakozunk. Csók Mindenkinek és világbéke!!