Önnek az orra... hm... az orra... nagy.

Nektek kétlábúaknak nincsen valami nagy orrotok. Nem is csoda, hogy semmi izgalmasat nem találtok meg kint a mezőn - például egy alig két hetes fél őztetemet. Korábban állítólag Nektek is jó volt a szaglásotok. Azaz inkább jobb, mint most, de messzire nem olyan jó, mint a miénk.
Egyes fajtársaimnak több mint tízezerszer finomabb ingerekre is reagál már az orra, szemben a ti kis tömpe nózitokkal. Valójában még a miénk sem a legjobb az állatvilágban, a medvéké még a minket is lepipálja, akár 3 km-ről is megérzi egy szarvas szagát. Anya reggel hogy örülne, ha szagot fognék és P.borosjenőről kellene visszarángatnia, mert arra ment tegnap valami prémes állat ? így csak a környező susnyásban tűnök el időről időre, de már ezt is nehezen kultiválja. Kellene Nektek is egy nagy orr és akkor sokkal jobban megértenénk egymást. Élt már egy híres kétlábú vagy legalább is szerepelt már a nagyközönség előtt, vele biztosan jól megérteném magam. Tetszik a monológja is, amellyel búcsúzom mára Tőletek:
Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása! Mondhatta volna szebben, kis lovag, Más-más hangnemből... Így ni, hallja csak:
Kihívón: -Én nem járnék ám vele! Sebészt hívatnék, hogy metélje le!?
Barátilag: -Hisz findzsájába ér! Igyék vederből, abba belefér!?
Leírón: -Csúcs, mely veri az eget! Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!?
Kíváncsian: -Mit rejt e hosszú tok? Tollszár van benne, vagy gyaníthatok Papírvágó kést, ollót is talán??
Kecsteljesen: -Ön nagy barátja, lám, A madaraknak! Póznát tart nekik, Hol magukat jól kipihenhetik!?
Kötődve: -Kérem, ha pipázik ön, S a füst orrán át gomolyogva jön, Kéménytüzet szomszédja nem jelez??
Intőn: -Vigyázzon túlsúlyára! Ez Lehúzza önt s fejjel bukik el?re!?
Gyöngéden: -Lássa, megfakul a b?re Színét a napfény durván szívja ki Egy kis napernyőt venne tán neki!?
Pedánsul: -Hallott az Arisztofánesz Nagy állatjáról uraságod? Tán ez: A Hippokampelefantokamelosz, Hordott ilyen hús-díszt elől... e rossz Hangzású lényen volt ily hosszú csont!?
Gavallér módon: -A manóba, mondd, Ez a fogas jött most divatba? Ej, Kalap számára pompás kicsi hely!?
Föllengzően: -Hatalmas, büszke orr, Egy teljes náthát csak a bősz, komor Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!?
Tragikusan: -Vörös tenger, ha vérzik!?
Bámulva: -Ó, eszembe jut, ha nézlek: Micsoda cégér egy illatszerésznek!?
Lírailag: -Kagyló ez, s ön Triton??
Naivul: -Mondja, mert én nem tudom, Mikortájt nézik ezt a m?emléket??
Mély tisztelettel: -Gratulálunk néked Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!?
Parasztosan: -Hékás, a számat tátom! Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga: Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!?
Hadászilag: -Szuronyszegezve áll! Lovas-roham ilyet készen talál!?
Üzletszerűn: -Tán lutrit rendez? Én Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!?
Végül, torzítva Pyramus kriáját: -Ez dúlta szét az arc harmóniáját, E szörnyeteg!... Pirul az áruló!?
Így ömlött volna szájából a szó, Ha volna önben szellem és tudás. De szellemet, boldogtalan dudás, Ön sose látott s tán azt tudja csak, Hogy hülye fráter is lehet lovag! De hogyha önben annyi lelemény Lett volna mégis, hogy kivágja szépen Mindazt, amit most összehordtam én E díszes, úri hallgatók körében: A kezdő mondat első negyedét Éles kardommal vágtam volna szét! Mert magamat kigúnyolom, ha kell, De hogy más mondja, azt nem tűröm el!