Ismét egy olyan témához értünk, ami városi és vidéki kutyákból teljesen más reakciót vált ki. Mi vidékiek ugye természetesnek vesszük, hiszen ahová lépünk, ott fű terem. A hányatott sorsú városi kutyák viszont, mit meg nem adnának egy kis fűért. (Nem is beszélve arról, hogy a kétlábúak mennyire rá vannak kattanva, de ez más lapra tartozik.) Maradjunk a fű, gyep (latin neve: Brometum) értelemben vett tárgyalásánál. Itt szeretném megóvni a kutyagyermekeket a kétlábúak önpusztító bódulatát okozó fű (latin neve: Cannabis) ismertetésétől. Térjünk a lényegre. A fű, kellemes ízű, reggelente lágy harmatot tartalmazó frissítő hatású növény, melynek legelése a kutyák körében kedvelt társasági elfoglaltság. Egy kimerítő labdázás, vagy futkározás után jól esik elrágcsálni néhány szálat. A fű, ezen túlmenően, egyértelmű nemzetközi jelzése annak, hogy pisilni, kakilni szabad. A fű előfordulási helye vidéken gyakorlatilag mindenütt, városi körülmények között viszont, jóval nehezebben hozzáférhető. A metropoliszokban ugyanis a fű, és egyéb növények számára jól elhatárolható helyen rezervátumokat alakítottak ki. Ezek a helyek, melyeket "park" , "liget", vagy "kert" névvel jelölnek, a városi kutyák kedvelt találkozási pontjává nőtték ki magukat. Vidéki kollégáknak jelezném, hogy a fentiek ismeretében, amennyiben városbéli kutya ismerős látogatóba érkezik hozzátok, ezentúl ne csodálkozzatok, ha eszeveszett extázisban ugrál a kertben nálatok, ez egyértelműen a súlyos fűhiány jele. Hagyjátok, hogy kedvére kitombolja magát, tudván azt, hogy mennyire kiváltságos helyzetben is vagytok, és adjatok hálát az égi isteneknek, hogy vidékre születtetek.