A teljes nevem Fejesvölgyi Fekete Démon Bonnie. Meglehetősen ijesztő név ez, de a látszat bizony csal. Természetemet tekintve galamblelkű, végtelenül barátságos és kifejezettem jó gyerek vagyok. Na jó, nem mondom, néha csinálok apróbb rosszaságokat, de alapvetően szófogadó, rendes kutya képében tetszelgek. Mellesleg a csínytevéseimnek rendszerint komoly oka van, meg tudom magyarázni őket. Szóval nevem Bonnie. Idő volt míg rájöttem, hogy ez az én nevem, a kétlábúak mindig ezt mondogatták, ha akartak tőlem valamit. Mondjuk, be kell valljam, nem egyszerűsítik meg a dolgomat, mert állandóan kitalálnak valami új becenevet és azokon is szólítanak. Rém kreatívak. A Bonkót (amit mindenki Bunkónak ért; de nem vagyok az) nem volt nehéz dekódolni, a Bonnieből kiindulva, de egy időben például Buksinak hívtak, szemlátomást minden előzetes indok nélkül. A „kutya” szót tartalmazó nevekkel is szükségszerűen engem illetnek, ezt is hamar megfejtettem, így például vagyok kutyagyerek, kiskutya, szőrkutya, a reggeli szokásos nyújtózkodásomkor pedig macskakutya. Ezen felül nemegyszer a Bűzmadár hívószót is alkalmazzák, teljesen érthetetlen számomra, hogy ez honnan jött nekik. A lényeg az, hogy rendesen résen kell lennem, hogy éppen milyen új nevet találnak ki nekem, és be kell valljam, ez elég fárasztó dolog.