Vidéki csaj vagyok, láttam már egyet s mást (példának okáért fácánt, ürgét, nyulat, őzet és a többi). Na de, hogy ma reggel mit látunk? Három gólyamadár húz el szabályos csapatban déli irányba veszettül. Anya rögtön el is magyarázta, hogy ősszel ez normális dolog, a költöző madarak elrepülnek Afrikába. Na, ezek a gólyák kellően benézték a naptárt, nem tudom eddig hol dekkoltak, lehet a megmaradt üdülési csekkjeikből befizettek valami családi wellness csomagra egy termálfürdőben, és most eszméltek rá, hogy lekésték az Afrikába induló chartert. Anya aszonta, ezeknek már tutira befagyott a seggük, és a repülés alatt se fognak nagyon tovább melegedni. Azért én szorítok nekik, bár nem tudom jómagam repülnék-e olyan sokat minden évben, csak hogy melegben lehessek. A kérdés csak az, hogy vajon ez az Afrika van-e annyira tuti hely, hogy megéri miatta a sok fáradtság? Csak, mert én lépek kettőt, oszt bent vagyok a fűtött nappaliban a kis fekhelyemen, kényelmesen melegben. Hülye lennék napokig repülni! Csak zárójelben jegyezném meg a kvintesszenciáját az egész történetnek a lábak számának vonatkozásában. Na hány lába is van a hülye gólyának? Kettő, ugye? Na kérem szépen, ennyit a kétlábúak intellektusáról.