Most, hogy ilyen váratlanul beköszöntött a tél, egyre több időt töltök bent a szobában, főleg alszom, de most ráveszem magamat, nem halogatom tovább, elkezdem írni a blogomat. Nemrég lettem másfél éves, az okosok aszongyák, már nagykutya vagyok. Iskolába is elkezdtem járni, ráadásul lett egy saját weboldalam. Apa csinálta. ? ilyen webdesigner, tudod, honlapokat tervez kétlábúaknak, négylábúaknak, vagy akár hat illetve nyolclábúaknak is, hogy a lábatlanokat ki ne hagyjam! Szóval, csinált nekem egy honlapot, amin van egy ilyen blog menüpont. Anyám meg újságíró, azon túl meg lakberendező is – de ez most nem tartozik szorosan a tárgyhoz. Magyarázzam még? A lényeg az, hogy a folytonos szül?i nyomásnak engednem kell és ezentúl blogot fogok írni. Végül is mókás dolog ez, majd belejövök. Apa boldog lesz, hogy nem hiába csinált nekem oldalt, anya is boldog lesz, hogy a nyomdokaiba lépek. Gyanítom, én is boldog leszek, mert ha valamit jól csinálok, akkor ők örülnek én meg virslit kapok.